Karacsony utan erkezett az eszak-keleti Uj Angliaba az elso kiados hovihar. Hozta magaval persze a szokasos kozlekedesi poklot: keso-kimarado vonatok, torolt repulojaratok, csigaleptekure lassult autozas, golyalepegetes a jardakon. De az emebrek tobbsege meg a teli unnepekt kozti szabadsagat toltotte, jo buli volt a lezudulo feher por, varazslatosan szep lett a taj, visszamenolegesen fenyesitette meg az eppen kivonulo karacsonyi unnep emleket. A felnottek nagy energiaval lattak neki a behavazott kocsibejarok-jardak letisztitasanak, suhogtak-koccantak a holapatok, pofogtek a kis hokotro traktorok. A gyerekek elleptek a dombokat a szankokkal - teli idill.
Kandallokban pattogo narancs tuzek, forro kakao, omlos sutemeny, az ablakokban vilagito karacsonyi diszek. Szepseges volt.
Januar elso heteben ujabb hozuhatag. Eppen csak elkezdodott az iskola, kezdtek visszaallni munkaba az emberek. Apro bosszusag, az utakon tetovan araszolo, kesleltetett hazaerkezes, keso esti holapatolas. Hetvegere havas oromok.
Ujabb hotomeg januar masodik heteben. Mar csak a bsoszusag marad. Befagy a lelkesedes, kohognek a motorok, porognek a hoban ragadt kerekek, csuszkalnal a jarmuvek az uton, elfogy a benzin a kutrol, nem erkezik meg a szokasos tej-szallitmany a boltba, kesnek, kimaradnak a vonatok, foldhoz fagynak a repulok.
Nehany nap es ujabb hozudulas. Felcsillano izgalom, dolnek a horekordok, az egesz orszag ho alatt, didereg, de csodaskodik is. Aztan ujra- es-ujra-es-ujra. Es most mar legyen lassan vege, lassan talan vege lesz, a ho idonkent lecsappan, kisse ujra felhizik, farkasordito hideg ejszakak fagyasztjak felnott ember sulyat megtartoan kemenyre, nehany enyhebb nap osszalappasztja, vakito fehersege fakul, aztan feketere-sarosra piszkolodik be. Biceg a februar, porognek a villanyorak, rekordot dontoget a futesi szamla is. A ho meg mindig korulvesz minket, csodaja-bosszusaga megkopott, mar alig vesszuk eszre, varjuk a tavaszt, ebredest ebbol a hosszu alomtelbol. Szepsege es remsege megmarad majd a digitalis fenykepek, videofelvetelek kodjaiban es emlekeinkben, a meteres horol, amely tundermesei bortonbe zarta vilagunkat ujra es ujra, mig szet nem olvadt korulottunk.
Az ujevre kiasta magat mindenki a hobol, de mar jott is az ujabb adag. Aztan nehany nap mulva megint. A nagy parkolokban osszetoloncolt hokupacok tobb meteresre tornyosultak, minden hetre jutott iskolai hoszunet, szakadtak az elektromos vezetekek, telefon-vonalak
No comments:
Post a Comment