A ket fiu, a 13 eves Nagy meg a 7 eves Kicsi, gubbasztanak a nagy plazma kepernyo elott, a Nagy kezeben a taviranyito, nyomkodja-huzkodja a gombjait, a Kicsi lesi a kepernyot. Vad-veres csata, bozontos medve tamad, zaparoznak ra a lathatatlan fohos lathatatlan ijabol a nyilak - vasnyilak, a leghatekonyabbak - langok nyaldossak korul a vadallatot, a varazshatalmu vitez altal megidezett kekes izzasu jegvillamok csapnak le raja. A vad medve vegul osszerogy, nem kel fel tobbe, sotetvoros vertocsa gyulik kore. A Nagy leereszti kezebol a taviranyitot, pihen kicsit a nagy csata utan. A Kicsi elokap egy papirlapot a teve alol, sarkan ulve olvas fel rola:
- Latunk, Testverunk. Koszonjuk aldozatod. A szellemed Eywahoz ter meg, a tested itt marad velunk, Nepunk reszeve valik.
A Nagy jovahagyoan dormog:
- Ja, a halaima...
Felkapom a Kicsi altal foldre csusztatott papirlapot, ott az ima rajta, alatta az instrukcio - a Nagy irta, persze:
Megjegyzes: Miutan megolsz egy vedtelen allatot (medvet, rakot, hegyi oroszlant, vaddisznot stb.), kerlek, mondd el ezt az Avatar vadasz-imat az elhullott teremtmeny szellemeert, mint tettek azt egykor az amerikai bennszulottek. (Es most, ti allatvedok leszallhattok vegre rolunk es hagyhattok minket tovabb oblivionozni.)
Videojatek, ahogy a fiaim jatsszak...
No comments:
Post a Comment